A vidéki élet nem csak arról szól, hogy friss a levegő és csendes a vidék. Olykor éppen az ellenkezőjét tapasztalhatjuk meg. Nehéz, párás levegő nyomasztja az ott élőket, ami bizony néha olyan illatokkal is keveredik, ami valljuk be egy városi orrnak igen kellemetlen. A csendesség sem mindig az, amit a filmekben a rendező nagy hangsúllyal megrendez. A reggeli madárcsicsergésig minden okés, de aztán ébred a vidék. Kukorékol a kakas, a kutyák hangos csaholása keveredik a libák és a tyúkok zenei aláfestésével. És bizony néha egy- egy ló nyerítése is színesíti ezt a vidéki „zenei fesztivált”. És ha a gazdák is elérkezettnek látják az időt az indulásra, akkor a vidéki hangzást, basszussal egészíti ki a traktorok vagy más gépek semmihez nem hasonlító hangja.
De mégis egyre többen keresik a lehetőséget, hogy részesei lehessenek ennek az ellentmondásokkal tarkított életnek. Kérdés egyáltalán az, hogy miért? Van, aki felteszi ezt a kérdést és sokan megválaszolják azonnal még mielőtt a kérdés elhagyná az emberi elmét. Kérem szépen a vidék egy hatalmas nagy kert, ahol az ember lelke nyugalmat talál a színekben a hangokban és rácsodálkozik azokra az apró, Isten által teremtett csodákra, melyek a nagyvárosban elbújnak vagy egyszerűen nincsenek is. Agatha Christie mondta: „Amikor az emberek azt mondják, hogy vidéken unalmas az élet, a városban meg csupa izgalom, fogalmuk sincs, mit beszélnek..” És valóban. soha nem unalmas az élet a vidéken.
Szóba elegyedtem a minap egy fiatal édesanyával, akivel arról beszélgettünk, hogy elvégezte az egyetemet és most úgy látja azzal ugyan nem sokra fog menni, de ha belevágna az önellátó gazdálkodásba, akkor biztosabbnak látja a jövőképét. Fel is kaptam a fejem erre a kijelentésre, hiszen a fiatalokat nem igazán vonzotta eddig a gazdálkodás és talán könnyebb is volt szupermarketekben bevásárolni. És képzeld el, hogy ez a hölgy ezt megcáfolta. Elmondása szerint egyszerűbb otthon megtermelni a gyümölcsöt, zöldséget valamint állatokat tartani, mint ezeket a boltokban drága pénzért beszerezni. Szerinte egyre nagyobb teret kell arra hagyni, hogy visszatérjünk nagyszüleink gazdálkodásához, amikor a boltba tényleg csak az alapvető dolgokért mentek el. Nem derogáló a kétkezi munka, mert hozzájuthat mindenki ahhoz az élelmiszerhez, amiért a boltba hatalmas összeget fizetnek ki. Mindent meglehet otthon termelni és mindent fel is lehet nevelni, ami később hasznot hoz. Állítása és ezt szó szerint idézem: „..szerintem tartok kecskét és nekem lesz a legjobb sajtom a világon.”
És milyen igaz. A Szarvasi Jurta Tábornak is talán ez lehetne a mottója, hogy termeld meg, amit megtudsz, és tarts olyan állatot, amire szükséged van! Kint a táborban az önellátó gazdálkodás virágzását éli. Szinte minden megtalálható, amire szükség van. És nem csak az állattartásra gondolok. Sok lehetőséget ajánlanak a szervezők annak érdekében, hogy visszataláljunk azokhoz a gyökerekhez is, melyek nem csak lelki táplálékot nyújtanak, hanem fizikai értelemben is segítenek. Lehetőség van és lesz a későbbiek folyamán is megismerkedni olyan régen elfeledett és nem gyakorolt ” házimunkával”, mint a kenyérsütés, tésztakészítés, sajt készítés , gyógynövények ismerete fűszernövények termesztése és sorolhatnám a számtalan lehetőséget. A lányok és a fiúk, akik a tanyán nagy gonddal dolgoznak és szervezik a találkozókat, hogy minél többen újra visszataláljanak ezekhez a mesterségekhez már több év tapasztalattal a hátuk mögött mutatják meg, milyen egy igazi önellátó gazdálkodás.
Nem titkosak a receptek és nem titkos a hely sem. Ha van kedved látogass ki a Jurta táborba és biztosan nem fogsz csalódni az ott látott és megtapasztalt értékekben.
[/et_pb_text][/et_pb_column][/et_pb_row][/et_pb_section]
