Egyedül Európán át

Tegnap kora estefelé csörög a telefon…nemzetközi hívás….nem meglepő. Izgatott, gyors beszéd..angolul. Egy éjszaka egy főnek lehetséges? Persze, már indulok is vissza a városból.

 

Közeledek, nem látok autót, nem látok lakóautót…elment, biztos megunta a várakozást, vagy nem tetszett valami. Sebaj, akinek itt a helye, ideér, megvár.

 

Fordulok a dűlőre, látom, egy sportos alkatú, barnára sült kerékpáros férfi áll a napon és várakozással néz rám az autó üvegén keresztül. Kiszállok…az első, amit ki tudok ejteni a számon a 38 fokban….Helló, are you crazy Yes, I am crazy…hangzik a válasz nevetve és tudjuk miről beszélünk .

 

Bemegyünk, együtt bevisszük a pónikat, beszélgetünk. Honnan hová? Ahogy egyre többet tudok meg a hirtelen idepottyant vendégről, úgy nő a tisztelet és az ámulat bennem. 57 nappal ezelőtt Kovászna, indulás…Magyarország, Szlovénia, Olaszország, Francia, Német, Svájc, majd visszafelé hasonlóan és már csak 3 nap és újra otthon, Románia, Hargita…Kovászna.

 

60 nap, 5000 Km. Egyedül, kerékpárral, legyőzve időjárási viszontagságokat, földrajzi akadályokat, fizikai határokat. Kovászna, Románia.. 57 napja ráfagyott kézzel és lábbal indulás, most 42 fokban aszfalton az utolsó „pár száz” kilométer megtétele. Alvás Európa kempingjeiben egy pici sátorban, beszélgetés legfeljebb a kemping tulajdonosokkal, ha beszélnek angolul. Belső utazás a javából.

 

Amikor a fizikai határok megszűnnek, leomlanak, megszűnik az Ego, megnyílnak a belső utak. A lélek, a szív, a tudat tiszta ösvénye. Más látás kap teret. A magunkra látás. A tiszta belső tükör, a belső erő kap lehetőséget a megnyílásra. Időutazás? Spirituális ösvény? Megszűnnek a külső ingerek..csak az utazó és a természet, a környezet…. beleborzongtam jólesően az érzésbe.

 

Tudni, hogy emberek magukért képesek hasonló csodákat megtenni. És közben nem meghallani, amit mondanak: „Nem fogod kibírni, nem fogod megtenni. Tedd fel a kerékpárt a vonatra és gyere haza…mi itthon várunk”. És ezzel együtt is továbbmenni, nem meghallani a pálya széléről bekiabálást, csak menni, tenni magunkért, ezáltal másokért…mint a süket béka…

 

Megtisztelő, hogy már 6 héttel az indulás előtt ott szerepeltünk a célállomások listáján. Csodaszarvas kemping. Klassz ember vagy Ion!!!